Tudom nagyon nehéz,sokszor egy pillanat műve, hogy mérgesek leszünk,és türelmetlenek. De legyünk mi azok akik megoldást akarnak keresni a problémára.?!
Ugyanis számomra 2 féle ember létezik az egyik aki a problémát látja.
A másik aki a megoldást keresi.
Aki a problémát látja, az csak arról beszél,és a múltról, a régi hibákról, másról,és egóból összeköti a dolgok rendjét,amihez a szeretetenek semmi köze. Sokszor az ilyen véleményen lévő ember lenéző,okoskodó,,de semmi esetre nem segítő,és nem lehet előre haladni a megoldás felé, mert még sokáig taglalja a negatív ,elkébzeléseit,és a félelmei mögé bújik. Nem tud megértő lenni.Ez érzelmi intelligencia hiány. Semmi köze az egyéb intelligenciához, vagy a magas iskolai végzetséghez-sőt sokszor pont az ilyen emberek akik nem tudnak bánni,a beosztattakkal, és embertársaikkal.
A másik ember aki meghallgatja a másikat,arra válaszol , amit hall,és nem a saját teoriáját adja elő. Előáll kopromisszum ötletekkel. Csendes, ötletel, megpróbál segíteni,és előre haladni ebből az állapotból.
Segítsünk gyerekünknek mikor nehéz napja van, próbáljuk megérteni,és ne azzal intézzük,el, hogy képzeld nekem is dolgoznom kellett ,én sem szórakoztam.
Vagy ha párunk morcos mérges, próbáljuk humorral, kedvességel,elcsititani.
Ha a főnökünk, vagy a munkatársunk,ideges , segítsük őt egy megértő mosollyal, vagy hogy nem idegesen válaszolunk vissza az is segít.
Ha a másik ember érzi, azt hogy figyelnek rá, akkor ez már neki egy nagy segítség. A megértés,és az elfogadás, nagy művészet,és hiánycikk a mai rohanó világban.